Csak az ember törekszik arra, hogy elérje a tökéletességet, mintha ezzel felülemelkedhetne a rendszeren, melynek ő maga is része. Nagyon sokáig rágódtam ezen a könyvön. Nem azért, mert rossz, nem is azért, mert teljes mértékben levett a lábamról. Inkább elgondolkodtatott. Kegyetlenül…

Az úgy volt, hogy ősszel úgy éreztem, ez a könyves bloggerség számomra már nem öröm, hanem kényszer. Nem esett jól az olvasmányaimról írni, s most nem gondolok itt feltétlenül a recenziókra. Arról is rossz volt írni, amit amúgy imádtam. Nem jöttek a szavak. Mintha kifogytak volna. Aztán a tegnap…

Drága Elza! Bár a fülszöveged teljesen magába bolondított - mondhatnám azt is, hogy az olvasása közben engem is ellepett az elzai őrület -, félve kezdtelek el olvasni. Nem is a molyos vélemények miatt, mert ha hiszed, ha nem, már kinőttem abból a korból, hogy mások észrevételei után menjek…