Kicsit elcsúsztam ennek a bejegyzésnek a posztolásával, hiszen már bőven benne vagyunk a februárban, de sajnos a január utolsó hetei abszolút nem úgy zajlottak, ahogyan eleinte megterveztem.

Nálunk most van a vizsgaidőszak: január utolsó két hete, plusz február első hete. Ez a hét, amiben vagyunk (február 10-16.) vakációnak van titulálva, de sokan még most is vizsgáznak. Utána a pótszesszó következik, amit - nem is én lennék - hevesen ki fogok használni. Ezután persze teljes erőbedobással, kipihenten vágok bele a második félévembe. Bárcsak tudnám, mit jelent ez a szó.

Ebben a hónapban, legalábbis a vizsgaidőszak előtt, úgy érzem, rengeteget olvastam. Kezdem behozni azt a lemaradást, amit az érettségire való stresszelés, aztán meg a nyári munka okozott. 12 könyvet sikerült elolvasnom. Egyik sem volt egy SJM hosszúságú, mégis tartalmas történtekkel lettem gazdagabb.

Mindegyik más miatt nyerte el a tetszésemet; a Kertvárosi pletykában (értékelés ITT) a saját kis falumat juttatta eszembe, ahol azok a piszkos kis titkok tanyáznak, amikről talán jobb nem is beszélni. Ruby könyve könnyed, olvasmányos és szórakoztató volt, abszolút a valóság talaján megmaradva mutatta be a hétköznapi világ mocskos kis valóságát. Az Elmejáték egy nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmemet (bővebben ITT), mégpedig az iskolán belüli erőszakra, az egymást piszkáló gyerekek problémájára és az öngyilkosságra. Ez tényleg egy olyan könyv, amit úgy gyereknek, mint szülőnek és pedagógusnak is el kéne olvasnia. E. K. Blair két könyve teljesen magába szippantott. Mocskos, durva, erőszakos, olyan dolgokat ír le, amikbe bele sem merek gondolni, és mégis. I-MÁD-TAM. Talán velem is van baj, az ilyesmit nem lehetne ennyire szeretni, de nekem valahogy mégis sikerült.

Összesen 3966 oldalt sikerült elolvasnom, ami lehet, egyeseknek kevés, másoknak elképesztően sok, de én nagyon örülök, hogy ilyen csodásan kezdtem a 2020-as évemet.

Filmek és sorozatok terén inkább az utóbbin volt nálam a hangsúly. Összesen 146 sorozatrészt sikerült megnéznem (Alvilág és Aranyélet összes rész, Alias 4. és 5. évad, A mi kis falunk 1-2. évad és a Drága örökösök, valamint a Bátrak földje összes része, ami abban a hónapban jelent meg, plusz pár Fullmetal Alchemist részecske). Vizsgaidőszakban, és nagyobb stresszhelyzetben mindig inkább sorozatozni szoktam, ilyenkor olyasmiket válogatok össze, amik nem terhelik le annyira az agyamat, és a fentebb említettek pontosan ilyenek voltak. Elképesztően sokat nevettem rajtuk, máskor megdöbbentem, sok rész abszolút letaglózott.

Januárban volt életem első slam poetrys fellépése is. Elképesztően izgultam. Egy olyan szöveggel álltam a kolozsvári közönség elé, amit egyik részem szégyell, a másik részem viszont büszke magára, amiért mindezt ki merte mondani annyi ember előtt. Azóta úgy érzem, egy kicsit meg is változtam. Másabb ember lettem. Már egy fokkal bátrabb vagyok. Épp ezért nem bánom, hogy ott, akkor ki mertem állni, el mertem, el mertem mondani. Fantasztikus érzés volt, és ezért hálás vagyok a csapatnak, a szervezőknek, és mindenkinek, aki ott volt, s nem dobált meg tojással meg paradicsommal.

Fotó: Gönczy Tamás, NEST

Januárban elkezdtem önkénteskedni is a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Ugyan csak egyszer voltam eddig (utána rögtön következett ez a fránya stresszió), de a közeljövőben ezen szeretnék változtatni. Fantasztikus érzés volt, remek emberek vettek körül, és teljesen magába szippantott a színház világa. A LULU c. előadáson voltam besegíteni, amiről bővebben ITT olvashattok. Emellett a slam poetrys fellépésemmel egy ingyen színház jegyet is kaptam a Kurázsi mama és gyermekeire, amiről ugyancsak ITT olvashattok bővebben.

Úgy érzem, elég vagány, tartalmas hónapot tudhatok a hátam mögött. Remélem, a február, sőt az egész évem ilyen kultúrában, boldogságban gazdag lesz.