Sienna Cole - Elmejáték

photo-1516054782498-beb65831f3a6.jpg

Csak az ember törekszik arra, hogy elérje a tökéletességet, mintha ezzel felülemelkedhetne a rendszeren, melynek ő maga is része.

Nagyon sokáig rágódtam ezen a könyvön. Nem azért, mert rossz, nem is azért, mert teljes mértékben levett a lábamról. Inkább elgondolkodtatott. Kegyetlenül elgondolkodtatott.

A történet központjában elsősorban az iskolai lövöldözés, bántalmazás áll, pontosabban a nyomozás, amiben fény derül az ilyen eseményeknek a hátterére. Szerencsére - lekopogom - semmilyen tapasztalatom nincs ilyen téren, azt hiszem, még durvább verekedés sem volt a líceumban, ahova négy évig jártam. Nem tudom, milyen az, amikor valakinek, aki velem egykorú, annyira elborul az agya, hogy kárt tesz másokban és magában is. És azt sem, amikor valaki annyira elkeseredett, hogy ilyen lépésre szánja magát - függetlenül attól, hogy önként teszi ezt, vagy valakinek a befolyása alatt áll. Nem tudom, és, most őszintén, nem is akarom megtudni.

Viszont belegondoltam ebbe az egészbe. Belegondoltam az idáig vezető folyamatba, s abba is, hogy mi mehet végbe ilyenkor mindkét félben. Belegondoltam, és elborzadtam.

Eddig még nem olvastam olyan könyvet Siennától, ami teljes mértékben a sajátja lenne, csak a Száz évvel utánnadot, és bár annak meghatározó volt a cselekménye, valamiért mégsem éreztem úgy, hogy meghaladta volna azt a mércét, amit magamban állítottam fel az olvasmányaimnál. Inkább csak majdnem súrolta. Az Elmejáték viszont nemcsak hogy meghaladta, hanem egyenesen új mércét állított fel bennem a bullying témában. Egy olyan könyvvé vált számomra, amit minden egyes tanárral elolvastatnék, hátha akkor rájönnek, mire kell jobban odafigyelniük. Aztán persze sorban jönnének a szülők is.

Néhány szülő annyira elvakultan szereti, babusgatja a gyermekét, hogy észre sem veszi, hogy az a gyermek már nem is gyermek, és csak kihasználja ezt az önzetlenséget. Persze a fordítottja sem jó, a túlzott elhanyagolás is káros lehet, amivel pont azt az elhidegülést érjük el, mint amit Timmy mutatott az édesanyja iránt, függetlenül attól, hogy ezt még más is befolyásolta.

Nem kimondottan szeretem, ha két síkon halad egy történet, itt viszont nem volt zavaró. Tetszett, hogy a végére teljesedett ki igazán mindkét szál, egyszerre ismertem meg a két alaptörténetet. Az is tetszett, ahogy a nyomozó és a pszichiáter szinte egy hullámhosszon voltak, s egyszerre jöttek rá a titkokra.

Ezek a titkok viszont undorítóak voltak. Undorítóak, mocskosak, kegyetlenek. Jó ég, még belegondolni sem esett jól abba, mit élhettek át ezek a szegény fiatalok. Abba pedig még inkább nem, hogy ha pont ez, pont ilyesmi nem is, ehhez hasonló, de enyhébb dolgok a közvetlen környezetemben is megtörténnek, csak én nem tudok róla. Más pedig nem is akar tudni róla, mert jobb tudatlanként élni, minthogy tisztában lenni a dolgokkal, s mégsem tenni ellene semmit.

Durva játék ez, nemcsak az elmével, hanem az emberek életével is. Vajon ez csak játék - ez csak egy könyv -, vagy a színtiszta, mocskos valóság?

A könyvről

Álomgyár kiadó, 2019, 432 oldal, puhatábláscovers_538880.jpg

„Élni ​vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.